SQL megközelítés
A Nette Database két utat kínál: írhat SQL lekérdezéseket saját maga (SQL megközelítés), vagy hagyhatja, hogy automatikusan generálódjanak (lásd Explorer). Az SQL megközelítés teljes ellenőrzést biztosít a lekérdezések felett, miközben garantálja azok biztonságos összeállítását.
Az adatbázis csatlakozásának és konfigurálásának részleteit a Csatlakozás és konfiguráció fejezetben találja.
Alapvető lekérdezés
Az adatbázis lekérdezéséhez a query()
metódus szolgál. Ez egy ResultSet objektumot ad vissza, amely a lekérdezés
eredményét reprezentálja. Hiba esetén a metódus kivételt dob. A lekérdezés eredményét
foreach
ciklussal járhatjuk be, vagy használhatunk néhány segédfüggvényt.
Az értékek biztonságos beillesztéséhez az SQL lekérdezésekbe paraméterezett lekérdezéseket használunk. A Nette Database ezt maximálisan egyszerűvé teszi – elegendő az SQL lekérdezés után egy vesszőt és az értéket hozzáadni:
Több paraméter esetén kétféle írásmód lehetséges. Vagy „átszőheti“ az SQL lekérdezést paraméterekkel:
Vagy először megírhatja a teljes SQL lekérdezést, majd csatolhatja az összes paramétert:
Védelem az SQL injection ellen
Miért fontos paraméterezett lekérdezéseket használni? Mert megvédenek az SQL injection nevű támadástól, amely során a támadó saját SQL parancsokat csempészhetne be, és ezzel adatokat szerezhetne vagy károsíthatna az adatbázisban.
Soha ne illesszen be változókat közvetlenül az SQL lekérdezésbe! Mindig használjon paraméterezett lekérdezéseket, amelyek megvédenek az SQL injection ellen.
Ismerkedjen meg a lehetséges biztonsági kockázatokkal.
Lekérdezési technikák
WHERE feltételek
A WHERE feltételeket asszociatív tömbként írhatja le, ahol a kulcsok az oszlopnevek, az értékek pedig az összehasonlítandó adatok. A Nette Database automatikusan kiválasztja a legmegfelelőbb SQL operátort az érték típusa alapján.
A kulcsban explicit módon is megadhatja az összehasonlítási operátort:
A Nette automatikusan kezeli a speciális eseteket, mint a null
értékek vagy tömbök.
Negatív feltételekhez használja a NOT
operátort:
A feltételek összekapcsolásához az AND
operátor használatos. Ezt a ?or helyettesítő karakterrel lehet megváltoztatni.
ORDER BY szabályok
Az ORDER BY
rendezést tömb segítségével lehet leírni. A kulcsokban az oszlopokat adjuk meg, az érték
pedig egy logikai érték lesz, amely meghatározza, hogy növekvő sorrendben kell-e rendezni:
Adatbeszúrás (INSERT)
Rekordok beszúrásához az INSERT
SQL parancsot használjuk.
A getInsertId()
metódus visszaadja az utoljára beszúrt sor ID-jét. Néhány adatbázisnál (pl. PostgreSQL)
paraméterként meg kell adni annak a szekvenciának a nevét, amelyből az ID-t generálni kell a
$database->getInsertId($sequenceId)
segítségével.
Paraméterként átadhatunk Speciális értékek is, mint például fájlokat, DateTime objektumokat vagy enum típusokat.
Több rekord beszúrása egyszerre:
A többszörös INSERT sokkal gyorsabb, mert egyetlen adatbázis-lekérdezés hajtódik végre, sok különálló helyett.
Biztonsági figyelmeztetés: Soha ne használjon validálatlan adatokat $values
-ként. Ismerkedjen meg a lehetséges kockázatokkal.
Adatfrissítés (UPDATE)
Rekordok frissítéséhez az UPDATE
SQL parancsot használjuk.
Az érintett sorok számát a $result->getRowCount()
adja vissza.
Az UPDATE-hez használhatjuk a +=
és -=
operátorokat:
Példa egy rekord beszúrására vagy módosítására, ha már létezik. Az ON DUPLICATE KEY UPDATE
technikát
használjuk:
Figyelje meg, hogy a Nette Database felismeri, milyen kontextusban illesztjük be a tömböt tartalmazó paramétert az SQL
parancsba, és ennek megfelelően állítja össze belőle az SQL kódot. Tehát az első tömbből
(id, name, year) VALUES (123, 'Jim', 1978)
-t állított össze, míg a másodikat
name = 'Jim', year = 1978
formára alakította át. Részletesebben ezzel az SQL összeállítási tippek részben foglalkozunk.
Adattörlés (DELETE)
Rekordok törléséhez a DELETE
SQL parancsot használjuk. Példa a törölt sorok számának lekérésével:
SQL összeállítási tippek
A hint egy speciális helyettesítő karakter az SQL lekérdezésben, amely megmondja, hogyan kell a paraméter értékét SQL kifejezéssé átírni:
Hint | Leírás | Automatikusan használva |
---|---|---|
?name |
tábla vagy oszlop nevének beillesztésére használja | – |
?values |
(key, ...) VALUES (value, ...) -t generál |
INSERT ... ? , REPLACE ... ? |
?set |
key = value, ... hozzárendelést generál |
SET ? , KEY UPDATE ? |
?and |
a tömb feltételeit AND operátorral köti össze |
WHERE ? , HAVING ? |
?or |
a tömb feltételeit OR operátorral köti össze |
– |
?order |
ORDER BY záradékot generál |
ORDER BY ? , GROUP BY ? |
Táblák és oszlopok nevének dinamikus beillesztéséhez a lekérdezésbe a ?name
helyettesítő karakter
szolgál. A Nette Database gondoskodik az azonosítók helyes kezeléséről az adott adatbázis konvenciói szerint (pl.
backtickekbe zárás MySQL-ben).
Figyelmeztetés: a ?name
szimbólumot csak validált bemenetekből származó tábla- és oszlopnevekhez
használja, különben biztonsági kockázatnak teszi ki magát.
A többi hintet általában nem szükséges megadni, mivel a Nette okos automatikus felismerést használ az SQL lekérdezés
összeállításakor (lásd a táblázat harmadik oszlopát). De használhatja például olyan helyzetben, amikor a feltételeket
OR
helyett AND
-del szeretné összekötni:
Speciális értékek
A szokásos skalár típusokon (string, int, bool) kívül speciális értékeket is átadhat paraméterként:
- fájlok:
fopen('image.gif', 'r')
beilleszti a fájl bináris tartalmát - dátum és idő: a
DateTime
objektumok adatbázis formátumra konvertálódnak - enum típusok: az
enum
példányok értékükre konvertálódnak - SQL literálok: a
Connection::literal('NOW()')
segítségével létrehozottak közvetlenül beillesztődnek a lekérdezésbe
Azoknál az adatbázisoknál, amelyek nem rendelkeznek natív támogatással a datetime
adattípushoz (mint a
SQLite és az Oracle), a DateTime
az adatbázis konfigurációjában a
formatDateTime
tétellel meghatározott értékre konvertálódik (az alapértelmezett érték U
–
unix timestamp).
SQL literálok
Néhány esetben szükség van arra, hogy értékként közvetlenül SQL kódot adjunk meg, amelyet azonban nem szabad
stringként értelmezni és escapelni. Erre szolgálnak a Nette\Database\SqlLiteral
osztály objektumai. Ezeket a
Connection::literal()
metódus hozza létre.
Vagy alternatívaként:
Az SQL literálok tartalmazhatnak paramétereket:
Ennek köszönhetően érdekes kombinációkat hozhatunk létre:
Adatlekérés
Rövidítések SELECT lekérdezésekhez
Az adatbetöltés egyszerűsítésére a Connection
több rövidítést kínál, amelyek kombinálják a
query()
hívást a következő fetch*()
hívásokkal. Ezek a metódusok ugyanazokat a paramétereket
fogadják el, mint a query()
, azaz az SQL lekérdezést és az opcionális paramétereket. A fetch*()
metódusok teljes leírását alább találja.
fetch($sql, ...$params): ?Row |
Végrehajtja a lekérdezést és visszaadja az első sort Row objektumként |
fetchAll($sql, ...$params): array |
Végrehajtja a lekérdezést és visszaadja az összes sort Row objektumok tömbjeként |
fetchPairs($sql, ...$params): array |
Végrehajtja a lekérdezést és visszaad egy asszociatív tömböt, ahol az első oszlop a kulcs, a második az érték |
fetchField($sql, ...$params): mixed |
Végrehajtja a lekérdezést és visszaadja az első sor első mezőjének értékét |
fetchList($sql, ...$params): ?array |
Végrehajtja a lekérdezést és visszaadja az első sort indexelt tömbként |
Példa:
foreach
– iteráció a sorokon
A lekérdezés végrehajtása után egy ResultSet objektumot kapunk vissza, amely lehetővé
teszi az eredmények több módon történő bejárását. A legegyszerűbb módja a lekérdezés végrehajtásának és a sorok
lekérésének a foreach
ciklussal történő iterálás. Ez a módszer a memóriatakarékosabb, mivel az adatokat
fokozatosan adja vissza, és nem tárolja őket egyszerre a memóriában.
A ResultSet
-et csak egyszer lehet iterálni. Ha ismételten kell iterálni, először be kell
tölteni az adatokat egy tömbbe, például a fetchAll()
metódussal.
fetch(): ?Row
Visszaad egy sort Row
objektumként. Ha nincs több sor, null
-t ad vissza. A belső mutatót a
következő sorra mozgatja.
fetchAll(): array
Visszaadja a ResultSet
-ből az összes fennmaradó sort Row
objektumok tömbjeként.
fetchPairs(string|int|null $key = null, string|int|null $value = null): array
Visszaadja az eredményeket asszociatív tömbként. Az első argumentum határozza meg az oszlop nevét, amely a tömb kulcsaként lesz használva, a második argumentum határozza meg az oszlop nevét, amely értékként lesz használva:
Ha csak az első paramétert adjuk meg, az érték a teljes sor lesz, azaz egy Row
objektum:
Duplikált kulcsok esetén az utolsó sor értéke lesz használva. Ha null
-t használunk kulcsként, a tömb
numerikusan lesz indexelve nullától kezdve (ekkor nem történik ütközés):
fetchPairs(Closure $callback): array
Alternatívaként megadhat egy callbacket paraméterként, amely minden sorhoz vagy magát az értéket, vagy egy kulcs-érték párt ad vissza.
fetchField(): mixed
Visszaadja az aktuális sor első mezőjének értékét. Ha nincs több sor, null
-t ad vissza. A belső mutatót
a következő sorra mozgatja.
fetchList(): ?array
Visszaad egy sort indexelt tömbként. Ha nincs több sor, null
-t ad vissza. A belső mutatót a következő
sorra mozgatja.
getRowCount(): ?int
Visszaadja az utolsó UPDATE
vagy DELETE
lekérdezés által érintett sorok számát.
SELECT
esetén ez a visszaadott sorok száma, de ez nem mindig ismert – ebben az esetben a metódus
null
-t ad vissza.
getColumnCount(): ?int
Visszaadja az oszlopok számát a ResultSet
-ben.
Információk a lekérdezésekről
Debuggolási célokra lekérhetjük az utoljára végrehajtott lekérdezés információit:
Az eredmény HTML táblázatként való megjelenítéséhez használható:
A ResultSet információkat kínál az oszloptípusokról:
Lekérdezések naplózása
Implementálhatunk saját lekérdezés-naplózást. Az onQuery
esemény egy callback tömb, amely minden
végrehajtott lekérdezés után meghívódik: