Injektálási módszerek és attribútumok
*************************************

.[perex]
Ebben a cikkben a Nette keretrendszerben a függőségek bemutatóknak való átadásának különböző módjaira fogunk összpontosítani. Összehasonlítjuk az előnyben részesített módszert, azaz a konstruktort, más lehetőségekkel, például a `inject` módszerekkel és attribútumokkal.

A prezenterek esetében is a függőségek átadása a [konstruktor |dependency-injection:passing-dependencies#Constructor Injection] segítségével az előnyben részesített mód.
Ha azonban létrehozunk egy közös őst, amelytől más prezenterek is örökölnek (pl. BasePresenter), és ez az ős is rendelkezik függőségekkel, akkor felmerül egy probléma, amelyet [konstruktorpokolnak |dependency-injection:passing-dependencies#Constructor hell] nevezünk.
Ez megkerülhető alternatív módszerekkel, amelyek közé tartoznak az injektáló metódusok és attribútumok (annotációk).


`inject*()` Módszerek .[#toc-inject-methods]
============================================

Ez a függőségi átadás egy formája [a setterek |dependency-injection:passing-dependencies#Setter Injection] használatával. Ezeknek a beállítóknak a neve az inject előtaggal kezdődik.
A Nette DI automatikusan meghívja az ilyen nevű metódusokat közvetlenül a prezentáló példány létrehozása után, és átadja az összes szükséges függőséget. Ezért ezeket a metódusokat nyilvánosnak kell deklarálni.

`inject*()` A metódusok egyfajta konstruktor-bővítésnek tekinthetők több metódusra. Ennek köszönhetően a `BasePresenter` átveheti a függőségeket egy másik metóduson keresztül, és a konstruktort szabadon hagyhatja a leszármazottak számára:

```php
abstract class BasePresenter extends Nette\Application\UI\Presenter
{
	private Foo $foo;

	public function injectBase(Foo $foo): void
	{
		$this->foo = $foo;
	}
}

class MyPresenter extends BasePresenter
{
	private Bar $bar;

	public function __construct(Bar $bar)
	{
		$this->bar = $bar;
	}
}
```

A prezenter tetszőleges számú `inject*()` metódust tartalmazhat, és mindegyiknek tetszőleges számú paramétere lehet. Ez olyan esetekben is nagyszerű, amikor a prezenter [vonásokból áll |presenter-traits], és mindegyiknek saját függőségre van szüksége.


`Inject` Attribútumok .[#toc-inject-attributes]
===============================================

Ez a [tulajdonságokba való befecskendezés |dependency-injection:passing-dependencies#Property Injection] egy formája. Elegendő megadni, hogy mely tulajdonságokat kell befecskendezni, és a Nette DI automatikusan átadja a függőségeket közvetlenül a prezentáló példány létrehozása után. A beillesztéshez szükséges, hogy publicként deklaráljuk őket.

A tulajdonságokat egy attribútummal jelöljük: (korábban a `/** @inject */` megjegyzést használtuk)

```php
use Nette\DI\Attributes\Inject; // ez a sor fontos

class MyPresenter extends Nette\Application\UI\Presenter
{
	#[Inject]
	public Cache $cache;
}
```

A függőségek átadásának ezen módszerének előnye a nagyon gazdaságos jelölési forma volt. A [konstruktori tulajdonságok promóciójának |https://blog.nette.org/hu/php-8-0-teljes-attekintes-az-ujdonsagokrol#toc-constructor-property-promotion] bevezetésével azonban a konstruktor használata egyszerűbbnek tűnik.

Másrészt ez a módszer ugyanazokkal a hiányosságokkal küzd, mint a függőségek tulajdonságokba történő átadása általában: nincs kontrollunk a változó változásai felett, ugyanakkor a változó az osztály nyilvános interfészének részévé válik, ami nem kívánatos.


{{sitename: Legjobb gyakorlatok}}